SZENTKERESZTY-BETHLEN KASTÉLY

A Szentkereszty család a Szlovákia területén található, de egykor Felső-Magyarországhoz tartozó Szentkereszt városából származik. A család egyik tagja, Szentkereszty (I.) András a 17. század végén került Erdélybe, ahol előbb Kolozsváron viselt hivatalt, majd a Királyi Táblánál lett ügyvéd. Szolgálataiért cserébe 1726-ban bárói címet kapott. Ő alapozta meg a család erdélyi ágának vagyonát, miután 1727-ben megszerezte a kegyvesztett Mikes (II.) Kelemen zágoni birtokait, ahonnan a család előneve is származik. Szentkereszty (I.) András leszármazottai közül többen katonai pályára léptek. A legjelentősebb közülük unokája, Szentkereszty (I.) Zsigmond lovassági tábornok, az utolsó orosz-osztrák-török háború és a napóleoni háborúk hőse, aki elnyerte a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. A 19. század folyamán a család több tagja is meghatározó szerepet töltött be Erdély közéletében.

Az aranyosgyéresi udvarházat zágoni br. Szentkereszty (II.) Zsigmond építtette a 19. század második felében. 1891-ben bekövetkezett halála után a birtokot fia, Szentkereszty (I.) Béla örökölte, aki Háromszék vármegye főispánja, országgyűlési képviselő, császári és királyi kamarás, illetve az 1922-ben alakult Országos Magyar Párt egyik alelnöke volt.

Az udvarházat az első világháború után bethleni gr. Bethlen (II.) Ödön, gr. Bethlen (I.) Bálint főispán és uzoni gr. Béldi Berta fia vásárolta meg, aki feleségével, mezőkövesdi br. Huszár Margittal telepedett le a birtokon. Gyermekeik, Katalin és (III.) Ödön már Aranyosgyéresen születtek és itt töltötték gyermekkorukat is. A Bethlen család az Aranyosgyéressel összeolvadt Gyéresszentkirályon már korábban is rendelkezett birtokokkal, melyen egy szerényebb jellegű udvarház is állt, ami azóta elpusztult. Bethlen (II.) Ödön leánya, Katalin többször is említi az aranyosgyéresi birtokot memoárjában. Kiemeli azt is, hogy „Sok érdekes ember járt hozzánk, gr. Majláth Gusztáv gyulafehérvári püspök, későbbi utóda, Márton Áron, aki engem bérmált, a papíró Mécs László, aki <tarka Katinak> nevezett piros arcom és kék szemem miatt. Wass Albert, Dsida Jenő, Rachmanova orosz írónő, aki Tordán mutatta be A bécsi tejesasszony című művét.”

Katalin a kolozsvári Marianumban, majd a közgazdasági egyetemen végezte tanulmányait. Kolozsváron, a magyar hadsereg bevonulásakor ismerkedett meg későbbi férjével, Stipsicz Károly repülő- és huszárszázadossal. Bethlen (III.) Ödön ezalatt apjához hasonlóan Budapesten, a Ferenc József gimnáziumban tanult. Mivel édesanyjuk korán elhunyt, apjuk ebben az időben egyedül élt az aranyosgyéresi birtokon. A család a második világháború idején, 1944-ben menekülni kényszerült. Kolozsváron keresztül Magyarországra, majd Ausztriába kerültek. 1945-ben a hazai helyzet enyhülni látszott, így Bethlen (II.) Ödön visszatérhetett az országba. Kolozsváron telepedett le, aranyosgyéresi birtokára többé nem engedték vissza. Katalin, férje, Stipsicz Károly és gyermekeik először Magyarországon, majd az 1956-os forradalom bukása után Bécsben telepedtek le. 1964-ben Bethlen (II.) Ödön engedélyt kapott, hogy Ausztriába utazzon lányához. Bécsben hunyt el 1968-ban.

Miután a család elhagyta Aranyosgyérest, udvarházukat a falubeliek kifosztották, értékes tárgyaikat mind elhordták. 1945 márciusa és augusztusa között szovjet katonai kórház működött az épületben, ami így megmenekült a teljes pusztulástól. Az államosítást követően elemi iskola, 1953-tól pedig a helyi líceum könyvtára, néhány tanterme és laboratóriuma kapott helyet benne. Az udvarház mellé később felépítették az új iskolát, melynek sportpályáját az egykori park helyén, az épület főhomlokzata előtt alakították ki.

Az épület jelenleg az Aranyosgyéresi Polgármesteri Hivatal tulajdona, 2023-tól felújítás alatt áll. Az épületben kulturális és oktatási központot alakítanak ki, ahol könyvbemutatókat, kiállításokat és kisebb konferenciákat, előadásokat szerveznek majd. Emellett az udvarház néhány terme, korhű berendezésével az 1900 körüli éveket fogja idézni. Az egykori borpince három tágas helyiségében egy kohászati múzeumot szeretnének létesíteni, emléket állítva az aranyosgyéresi kohászati üzemnek, ami meghatározó szerepet töltött be a település 20. századi történetében.

Az udvarház a 19. század második felében, Szentkereszty (II.) Zsigmond megrendelésére épült, historizáló stílusban. A földszintes épület téglalap alaprajzzal rendelkezik. A szimmetrikusan tagolt főhomlokzat középtengelyében négy korinthoszi oszloppal épült portikusz kapott helyet. Az oszloppárok között eredetileg igényesen faragott kő mellvéd húzódott, amit a kommunizmus idején betonmellvédre cseréltek, a restaurálásnak köszönhetően azonban visszanyerte eredeti formáját. A tornác oromzatán egy Medúza-fejes dombormű látható, fölötte egy félköríves orommezőbe helyezett kagylódísszel. A homlokzatokat egyenes záródású ablakok díszitik, melyek többnyire párosával helyezkednek el. Az ablakokat egyenként és párosával is vakolatdísz keretezi. Az épület koronázópárkánya alatt díszes konzolsor húzódik.

Bethlen Katalin így mutatta be az aranyosgyéresi birtokot:  „Az aranyosgyéresi <kastély> az 1920-as években került apám tulajdonába. Ide az országútról egy nagy kapun lehetett bejutni. A főépület tizenöt szobából és két fürdőszobából állt, beleszámítva az alkalmazottak számára kiutalt három szobát. Két melléképület tartozott a kastélyhoz, egyikben a konyha, éléskamra, mellékhelyiségek és a szakácsnő szobája, a másikban a mosókonyha és a háromszobás sofőrlakás, ami később a tanár bácsi lakása lett. Jobbra a főbejárattól tenisz- és kuglipálya. A főkapuval szemben, a <túlsó udvaron> helyezkedtek el a gazdasági épületek, kocsis-, kertészlakás, nagy borospince, raktár, istállók, üvegházak, nagy veteményeskert. A lakóház mögött egy tó volt, és az út a gyümölcsösön keresztül levezetett az Aranyos partjára.”

A udvarház körül egykor impozáns park terült el, melyben egy mesterséges tavat is létrehoztak. A karbantartás hiánya miatt a tó egyre rosszabb állapotba került, míg végül 1975 körül lecsapolták.

A Szentkereszty-Bethlen udvarház mellett a település központjában található a Paget család kúriája is, melyet John Paget építtetett az 1840-es években. John Paget angol származású gazdálkodó és író, Wesselényi Polixéna férje. A kúriát egykor gazdasági épületek és egy park vette körül. A parkban kialakított tavat csatorna kötötte össze a Szentkereszty-Bethlen udvarház kertjében lévő tóval. John Paget örököse 1913-ban az államnak adta el a birtokot és a kúriát, ami ezt követően az állami gazdaság székhelye volt. Az épületben jelenleg több intézmény is működik.

Aranyosgyérest 1925-ben összecsatolták a mellette fekvő Gyéresszentkirállyal. Az itt épült Betegh-udvarház a település egyik legrégebbi épületének számít. Az épület történetéről kevés adat áll rendelkezésünkre, valószínűleg sárdi Simén Elek és felesége, Petrichevich-Horváth Teréz építtették 1828-ban. A 19. század folyamán többször cserélt gazdát, míg végül 1905-ben a Betegh család tulajdonába került. Az államosítást követően a mezőgazdasági gépállomás székhelye volt, egy ideig pedig óvoda is működött benne. A Betegh család leszármazottai visszakapták az épületet, amit fel is újítottak.

1. Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem…” Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2012.
2. Stipsicz Károlyné gróf Bethlen Katalin: Visszaemlékezés. In: Kovács Kiss Gyöngy (szerk.): Álló- és mozgóképek. Vázlat az erdélyi főnemességről. Korunk Kiadó, Kolozsvár, 2007.