A földszintes, szinte majdnem egyenlő szárú „L” alaprajzú épületet kontyolt nyeregtető fedi, amely cseréppel borított. Utcai szárnya az úttal párhuzamos fekvésű, míg udvari része arra merőlegesen áll. Udvari homlokzatán végigfut a különben meglehetősen dísztelen épület leglátványosabb építészeti eleme, egy nyitott, árkádos folyosó, amelyen keresztül a ház különféle helyiségei megközelíthetőek. Az 1945 után államosított épület igen erősen leromlott állapotban van, ma műhelyként hasznosítják. Az épület udvarában volt egykori kertje, gazdasági épületei mára teljesen eltűntek. 

Ebben a nagyapja tulajdonában álló házban élte gyermek és ifjúkorát, itt szívta magába a múlt tiszteletét Jakó Zsigmond (Biharfélegyháza, 1916. szeptember 2. – Kolozsvár, 2008. október 26.), a 20. század egyik legjelentősebb erdélyi magyar történésze, a középkori kultúrtörténet és a történeti segédtudományok kiemelkedő kutatója, egyetemi tanár, számos alapműnek számító könyv, forráskiadás és történeti tanulmány alkotója. A nagy jelentőségű tudósra 2009 óta a ház falán tábla is emlékezik.