Magját egy téglalap alaprajzú, földszintes, kéttraktusos épület képezi, amelyhez több bővítmény is csatlakozik. Egyszerű, komoly nyugati homlokzatát kis parkon keresztül lehet megközelíteni. Az épület ezen oldalát kis portikusz határozza meg, amelynek kereteit egy-egy négyszögű pillér adja, közöttük két toszkán oszlop helyezkedik el, azok között bábok alkotta mellvéd húzódik. A déli, utca felőli homlokzaton látszik igazán, hogy az épület magjához két sarokrizalitot csatlakoztattak, rajtuk nagyméretű, kétosztatú ablakok, háromszögű oromzattal. A két bővítmény között utólag egy oldalsó bejáratot nyitottak. A kastély keleti homlokzata a legdíszesebb, építészeti elemekben a leginkább változatos. Középtengelyében barokkos oromfalú rizalit épült, amelynek minden ablaka félköríves záródású, kert felé néző két ablakát egyenes szemöldökpárkányok emelik ki. A bal oldalon az utcai homlokzatról is látszó sarokrizalit, rajta egyenes záródású, nagy méretű ablak, a két épületrész között pedig pilléres bejárat, és egy kisméretű tornác húzódik, amelyhez egyszerű lépcsősor vezet fel. A keleti homlokzat jobb sarkához egy hatszög alaprajzú sarokpavilon, az épület fő ékessége csatlakozik. Eredetileg akár kis, nyitott terasz is lehetett, amelynek barokkos fedelét öt kis toszkán oszlop tartja. Az épület sarkait kváderezést utánzó sarokdísz hangsúlyozza. Az udvarház a XX. század elejére készült el, fénykorában szép parkja, teniszpályája és csónakázó tava is volt.

Az államosítás után különféle intézmények működtek benne, míg végül 1968-ban orvosi rendelővé alakították. 1972-ben és 1948-ban renoválási munkákat hajtottak végre rajta. 1996-ban a család örököse, Hídi András kapta vissza, és bérbe adta a benne működő intézményeknek.