A kastély historizáló építmény, szabálytalan alaprajzzal, változatos kiképzésű homlokzatokkal, festői összhatással. Az épület két bejárattal is rendelkezik, a Maros felől hintóval is be lehetett menni, az erdő felől azonban csak gyalogosan. A kastély domináns eleme a középkorias hatású, nyolcszög alaprajzú, négyszintes torony, amely impozáns méreteivel messze túlnövi az épületet. A szintenként változó méretű és kiképzésű ablaknyílások, a legfelső szint minden második oldalán kialakított félköríves, kagylódíszes ajtók, amelyek egy-egy kis erkélyre nyílnak, illetve a gyönyörűen ívelt toronysisak az egész építménynek meseszerű jelleget kölcsönöz. A Marosra néző nyugati homlokzat ellentétes sarkán is torony áll, ez négyszög alaprajzú építmény, társánál kisebb, de ugyancsak historizáló stílusban épült, mintegy kiegészítve és dinamikussá téve az összhatást. A két torony között egy neoreneszánsz oromzatú épületrész húzódik, amelynek félköríves bejáratához mára életveszélyessé vált kőlépcsősor vezet. A keleti, udvar felőli oldalon két neoreneszánsz és neobarokk díszekkel ellátott épületrész áll, amelyek közül a jobb oldali a főbejárat. A déli oldalhomlokzaton egy mellvédes kis tornácot alakítottak ki, míg az északi oldalon az épület tömbjéhez egy hatszögű, bástyaszerű épületrész csatlakozik, ami fokozza a kastély romantikus hangulatát. 

A különböző formájú és kialakítású épületszárnyak és a historizmus építészetére jellemző neo-elemek keveredése, illetve az egykor gyönyörű természeti környezet valószínűleg a múlt század Erdélyének legfestőibb kastélyát hozták létre Enyedszentkirályon. A hajdani, a Márosig nyúló park mára már eltűnt.

Tulajdonviszony: a Fehér Megyei Tanács birtokában van, nemrégiben felújították.