A szakértők feltételezése szerint az épület magját egy 1620-as udvarház alkotta, amit még Kamuthy (II.) Balázs építtetett, és ami a nyugati kastélyszárnyba van építve. Másfél évszázaddal később, a XVIII-XIX. század fordulóján az akkori tulajdonos br. Wesselényi (VI.) István a reneszánsz udvarházat egy U-alaprajzú klasszicista kastélyba foglalva építtette át. A munkák valószínűleg 1816 körül zárulhattak, ekkora készült el ugyanis a kastély előtti évszámos, egykor címeres kovácsoltvas kapu és kerítés. A XIX. század elejét idézik a kapuoszlopon levő urnák is.

1848-ban a kastély valószínűleg jelentős károkat szenvedett, ugyanis a br. Wesselényi (VI.) Ferenc megrendelésére folyó helyreállítási munkálatok során a keleti szárny tört síkú tetőzete helyett új, egyszerű nyeregtető készült, de átalakításra került az épületszárnyak főhomlokzatainak ablakosztása is. A romantika korának ízlését tükrözik a vakolatdíszek: az ablakok szemöldökpárkányai, az oromfalakat díszítő vakíves párkányok és az épület sarkait hangsúlyozó falsávok. Valószínűleg a XIX. század második felének emléke a megcsonkult angolkert, amelyből napjainkra csak egy gesztenyesor maradt. Az államosítás után termelőszövetkezet, néptanács, rendőrörs, művelődési ház, és tornaterem is működött a kastélyban.

Napjainkban állapota egyre romlik, új tetőzetet kapott.