A Nopcsa család hátszegi vidéki, román származású nemesi család, amelynek első, igazolható őse Szilvási Iván (Ioan) volt. A 18-19. századra Dél-Erdély egyik meghatározó nemesi családjává vált. Az Alsófarkadinban található mai kastélyt a 19. sz. közepén építette Nopcsa (III.) László, de előtt valószínűleg állt már itt a családnak egy udvarháza. Feltehetően ő adta el aztán a birtokot halála előtt a Lónyai családnak. Az első világháború után a birtok és a kastély a román állam tulajdonába került, amely 1922-ben Henri Mathias Berthelot francia tábornoknak adományozta, és a falut is róla nevezték el, elismerve ezzel a román hadsereg 1917-es újraszervezésében játszott szerepét. Berthelot 1926-ban távozott az országból, és a Román Tudományos Akadémiának adományozta a kastélyt és a hozzá tartozó több mint 70 hektáros területet.

1948-ben a mezőgazdasági minisztériumhoz került, a kommunizmus idején pedig tsz-székházként működött. Az Akadémia csak 2001-ben szerezte vissza az épületet, a zavaros tulajdonviszonyok közepette állapota 1989 után jelentősen leromlott.

A kastélyhoz vezető út mellvédjén eredetileg feliratos római kövek voltak, a két végén pedig a leírások szerint két hatalmas, ugyancsak római korból származó kőoroszlán állt, de ezeket nem tudni, ki és mikor hordta el. A kastély elegáns, klasszicista stílusban épült, melynek szimmetrikus főhomlokzatát a hat ión oszloppal, timpanonnal épült portikusz határozza meg. Az oszlopsor mögött nagyméretű, félköríves ablakok és egyenes záródású ajtók nyílnak az épület belsejébe. Az oszlopos főbejárat két oldalán két-két egyenes záródású ablak, fölöttük háromszögű szemöldökpárkányok vannak. Majdnem azonos a kastély hátsó homlokzata is, itt azonban a hat ión oszlop fölül hiányzik a timpanon, és csak egy-egy ablak nyílik.

2010-re az egyébként már nagyon leromlott állapotban levő épületet a Román Tudományos Akadémia európai források bevonásával teljesen felújította, a kritikus hangok szerint azonban a modern anyagoknak és építési eljárásoknak köszönhetően elveszítette eredeti jellegét, egykori patináját is.

(Bicsok Zoltán-Orbán Zsolt: Isten segedelmével udvaromat megépítettem - Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Guttenberg Kiadó, 2012)