Nopcsa (III.) László (1794-1884) erdélyi viszonyok között már nagybirtokosnak számított, hiszen faradini, nopcsai és zámi birtoka mellett számos falu ura volt még. Pályáját alacsonyabb hivatalokban kezdte, megnem nagybátyja halála után ő lett Hunyad Vármegye főispánja 1833-ban. 1848 áprilisában kénytelen volt lemondani hivataláról, és a zámi birtokra húzódott vissza, hamarosan azonban részt vett az erdélyi románok balázsfalvi gyűlésén, ahová Andrei Saguna meghívására érkezett, és tagja lett a császárhoz menesztett küldöttségnek.

A honvédség nem nézte jó szemmel Nopcsa ténykedését, és 1848 november 3-án támadás érte Zámot, ahol az orláti román határőrezred katonái állomásoztak éppen. A honvédek feldúlták a kastélyt, majd visszavonultak, december 2-án azonban visszatértek, és földig rombolták a kastélyt. Nopcsa László visszavonult a közéletből, de még évtizedekig élt Déván, Hátszegen és vidéki birtokain. 1856-ban rá is kiterjesztették gyermektelen bátyja előző évben szerzett bárói rangját. Nopcsa személye körül rengeteg legenda alakult ki, mígnem Jókai Mór megírta a Szegény gazdagok című regényét, és a Hunyad vármegyeiek rögvest egykori ispánjukra ismertek Hátszegi Lénárt – Fatia Negra alakjában. Ugyanakkor azt is hitték Nopcsa Lászlóról, hogy első feleségét, Kozma Ágnest saját kezűleg ölte meg Bája Mária, későbbi felesége kedvéért.

Az 1848-ban elpusztított Nopcsa-kastély három évtizeden keresztül állt romokban, mígnem 1879-ben új tulajdonosa, bizonyos Lekisch bécsi ügyvéd felújíttatta. A kastély utolsó magánbirtokosa gr. Csernovics Mihály, egy bánsági nemes volt, aki a leírások szerint egzotikus növényekkel töltötte meg annak parkját. Csernovics állítólag végül annyira eladósodott, hogy elvették tőle a kastélyt, amely a román állam kezére került. Falai közt falusi kórház működött, de 1956 óta elmegyógyintézetként funkcionál.

A kétszintes kastély egy sűrű park mélyén húzódik meg, és úgy tűnik két szakaszban épült: a négyzet alaprajzú, háromosztatú főbejárattal ellátott tömb épülhetett 1879-ben, a századfordulón pedig a Csernovics-család építtetett egy toldást hozzá, amely miatt az alaprajz hosszúkásabb lett. Ugyancsak a második fázisban kaphatta a kastély a vakolatdíszeit, amelyek az ablakokat és épületsarkokat emelik ki. A zömében egyenes záródású ablakok a földszinten kváderezéssel, az emeleten pedig egy-egy hangsúlyos szemöldökpárkánnyal és korinthoszi fejezetű pilaszterekkel vannak keretelve. A főhomlokzatot a kétszintes, félköríves, háromosztatú középrizalit határozza meg. amelyet úgyszintén kváderezéssel és az emeleti részen kőbábokkal díszítettek.