A középkor óta sóbányászatáról és a felhagyott bányák helyén létrejött, sós tavairól híres településen a fürdőélet a 19. század közepén indult meg. Első fürdőépületét, a Gérafürdőt később egy sor másik követte. A falutól egyre inkább különálló Szovátafürdő településrész a századfordulóra alakult ki. Romantikus, ill. jellegzetes alpesi stílusú, fából épült villái egykor magas ízlésbeli elvárásoknak is megfeleltek, a parkosított sétányokkal körülvett telepen. E villák sorába illeszkedik a Bernády György marosvásárhelyi polgármester által 1930-ban emeltetett, díszes épület is. Az eredetileg gyógyszerész végzettségű Bernády 1902-1913 és 1926-29 között volt a székely város polgármestere. Agilitásával elérte, hogy a kissé álmos városkából igen rövid idő alatt modern 20. századi erdélyi nagyváros váljék, új középületekkel, modern infrastruktúrával.

A ház, mely Bernády kedvenc üdülő helye volt, a nagy politikus halála után is a család kezén maradt egészen 1946-ig, amikor özvegye eladta azt egy gazdag bukaresti zsidó vevőnek. Ennek nem sok öröme tellett benne, mert a házat a kommunista hatalomátvétel nyomán hamarosan államosították. Az új „tulajdonos” a román állami fürdővállalat lett, amely ugyan valamelyest gondozta az épületet, de a nagyobb felújítások rendre elmaradtak. A rendszerváltás után a kisemmizett tulajdonos örökösei restitúciós igénnyel léptek fel, ami arra mindenképp jó volt, hogy az állami nagyvállalat feladja az épülettel való bármiféle törődést. A ház így hosszú évekre használó és gondozó tulajdonos nélkül maradt. Ez – hozzávéve a megelőző évtizedek gondozatlanságát is – a végveszélybe taszították a beázó tetejű, lakatlan, tárt ajtajú épületet. Az alig egy éve lezárult pereskedés után az államosítás előtti tulajdonos örökösei – két igen idős, külföldön élő ember – visszakapták vagyonukat. Ezzel viszont a ház bajai még egyáltalán nem oldódtak meg. Ma gyakorlatilag életveszélyes az 1990-es években műemlékké nyilvánított villa.